Üdvözlöm weboldalamon!

Kedves Látogató!

Köszönöm, hogy idejéből szán rám egy félórát, és megtekinti sikerültebb fotóimat.
Ha véleményét szeretné megosztani velem, itt mindig elérhet: bogyo@bogyofoto.hu

Magamról néhány mondatban:

1964-ben születtem értelmiségi családba, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csengerben. Általános-, közép- és főiskolai tanulmányaimat Debrecenben végeztem, majd friss diplomás gépész-üzemmérnökként 1985-ben kerültem Kalocsára, ahol azóta is élek. Jelenleg egy emeléstechnikai vállalat műszaki tervezője vagyok - távmunkában.

A fényképezéssel édesapám jóvoltából már gyermekkoromban megismerkedtem, ekkor sajátítottam el a fekete-fehér negatív- és pozitív technika alapjait, a laborálást. Sokévi változó intenzitású amatőrködés után a '90-es évek elején abbahagytam a fotózást, és majdnem egy évtizedig nem vettem a kezembe fényképezőgépet. 2002-ben kezdtem el újra fényképezni, de ekkor már napjaink korszerű digitális eszközeivel. Kedvenc témáim a természet- és a portréfotózás, de szinte minden témában szerettem kísérletezni. Fotós eszközeim eleinte még nagyon egyszerűek voltak, később már komolyabbak. Különösebb művészi ambícióim nincsenek, csak kedvtelésből "kattogtatok" - de nagyon élvezem.

Nagyon szeretem Erdélyt, főiskolásként sokat jártam arra, de igazából 2004-ben "fedeztem fel" újra: azóta rendszeresen járok oda feleségemmel, barátaimmal, de újabban már egyedül, motorral is. Természeti szépsége páratlan, részben még érintetlen, az itt élő magyarság kultúrája szintén kimeríthetetlen témát kínál a fényképezéshez. Első - és eddig egyetlen - önálló fotókiállításomat 2005-ben szerveztük, melyet Viczay Lajos E-MAFOSZ/G és nemzetközi AFIAP fotóművész segített létrehozni, de nagyon sok támogatást kaptam a 2014 októberében elhunyt Benke Ferenc újságíró, fotográfus részéről is, aki rendszeres képbírálatokkal, tapasztalatainak átadásával segítette látásmódom alakulását. A kalocsai Dunatáj Fotókör keretében – melynek 2004. évi megalakulásától kezdve 2012. novemberéig voltam tagja - sok közös kiállításon szerepeltek képeim. 2007-ben a MAFOSZ "Szeretünk Erdély" fotópályázatán 3 képemet is elfogadták, és megjelentették a kiadott albumban.

Ezen weblapot azzal a céllal hoztam létre, hogy távolabb élő ismerőseimnek, barátaimnak, illetve az érdeklődő "ismeretleneknek" be tudjam mutatni eddigi tevékenységemet, sikerültebb képeimet: a bal oldalon található ikonokra kattintva, tematikus könyvtárakba rendezve tekinthetők meg (jelenleg mintegy 1500 kép).

2013 óta jóval kevesebbet fotózom, "öregkoromra" egy új szerelem robbant be az életembe: a MOTOROZÁS! Hiába, no, 50 évesen megy el az ember maradék esze (vagy éppen jön meg)... A drága, félprofi fotós felszerelést felcseréltem egy öreg, kétkerekű kis masinára: szabadidőmben azzal járom a vidéket, kirándulgatok. Az volt a nagy álmom, hogy Székelyföldet egyszer végig járom vele. A fényképezésről sem mondtam le teljesen, egy olcsó, picike, kevésbé sérülékeny, motoron is könnyedén magammal vihető fotó masinát (egy "belépő szintű" Sony MILC-et - tükör nélküli, cserélhető objektíves rendszerkompaktot) vásároltam, ezzel örökítem meg a bejárt tájakat. Az utóbbi években ehhez (illetve már a komolyabb utódaihoz) is sikerült "begyűjtenem" néhány kitűnő objektívet - így nem lehet akadálya az újabb "fotós korszakomnak".

Az álmom valóra vált: 2014 júniusában egy budapesti barátom társaságában, 2015 nyarán - egy idősebb motoros házaspárral kiegészülve - immár négyesben, majd 2017-ben pedig teljesen egyedül - de már komolyabb motor nyergében ülve - végig barangoltam Székelyföld és a Fogarasok talán legszebb, legismertebb részeit, feledhetetlen élményeket gyűjtve. Elsősorban nem fotózni mentem - a motoros túráimra mindig nagyon szerény kis fényképezőgépet viszek magammal, amit nem sajnálok ha baja lesz - de azért pár képpel megpróbálom bemutatni, merre is jártunk / jártam. Katt a lenti képre!

Pár év távollét után újra eljátszadoztam a "komolyabb" fotózás gondolatával, hiányzott a fotóklub hangulata, a baráti társaság, így 2018-ban újra visszatértem a Dunatáj Fotókör Egyesület tagjai közé, bár a fotópályázatok és a kiállítások már nem az én világom. (Évente 2-3 közös tárlatunkon azért meg szoktak jelenni a jobb képeim.)