HiFi-zés, elektroncsöves erősítők építése

Életem egy korábbi szakaszában (a fotózást megelőzően, úgy 20 évvel ezelőttig) a HiFi-zés, egész konkrétan - előbb tranzisztoros, majd később már kizárólag elektroncsöves - HiFi erősítők tervezése és építése volt a hobbim. Sajnos ekkor egy komolyabb influenza szövődményeként hirtelen megromlott a hallásom: minden zene, zaj zavarni kezdett. Ekkortól kezdve gyakorlatilag "csendben éltem az életemet": rádiót, vagy bármilyen zenét legfeljebb hosszú, unalmas autóutak közben hallgattam a kocsiban - itthon soha. Természetesen a készülék-építéssel is felhagytam: az akkori HiFi-cuccom egyik részét és az építésükhöz szükséges mérőműszereket eladogattam, a maradék meg ment a szekrény tetejére "Csipkerózsika álmát aludni". Egy korszak lezárult...

Két évtizeddel később, 2022 nyarán ismét kedvet kaptam az elektronikai barkácsoláshoz, ezért beszereztem néhány szerszámot és mérőműszert. Első "munkám" a 20 éve, javíthatatlan roncsként kapott legendás Pioneer F-99X rádió tuner életre keltése volt: sikerült kapcsolási rajzot / szervizleírást, majd a hiba megtalálása után gyári, eredeti alkatrészeket szereznem hozzá - ez utóbbi nem kevés utánajárást igényelt. Hatalmas volt az örömöm, amikor először megszólalt - megfelelő kültéri antennával félelmetesen jó rádió! Előkerültek a szekrény tetejéről a 25 éves angol KEF Coda 7 hangdobozaim és az egyik régi csöves erősítőm. Ez utóbbi már nem volt üzemképes állapotban (sajnos a 20 év állás alatt menetzárlatos lett az egyik kimenő transzformátora), valamint a kicsike, mindössze 6 m2-es dolgozószobámba erős túlzásnak éreztem azt a brutális monstrumot. Így nem maradt más hátra, mint tervezni és építeni egy nagyon egyszerű, nagyon picike új csöves gépet...

...és lőn! Mivel "műszerész múltamból" kiesett két évtized, a tudásom java megkopott, úgy gondoltam, hogy valami faék egyszerűségű készülék építésével próbálkozom. Közben rájöttem hogy - az egész fióknyi régi, használt, de üzemképes elektroncsövemen kívül - az összes többi szükséges alkatrészt olcsón be tudom szerezni Kínából: ott újra reneszánszát éli az elektroncsöves HiFi. "Fillérekért" be lehet szerezni bármilyen szükséges építő elemet. (Sőt: a barkácsolni nem tudók komplett, kész csöves erősítőket is tudnak venni a hazai árak feléért - harmadáért!)

A kis gép alkatrészeit először egy régi, roncs mérőműszer vázába építettem be, ebben végeztem - a mérések, meghallgatások eredménye alapján - a további módosításokat, átalakításokat. A végeredmény minden előzetes várakozásomat felülmúlta, így a szerkezet megérdemelt egy - szintén kínai - CNC-megmunkált csodaszép, végleges alumínium karosszériát. Elkezdtem ismét zenét hallgatni - hónapok óta napi 10-12 órát szól mellettem a rádió (vagy a Tidal, Spotify a PC-ről), munkavégzés közben is, és nagyon élvezem. Úgy tűnik, javul a hallásom. :-)

A régi "audiofil" CD-lemezeim és a Technics CD-játszó is előkerült, de ugye a ma embere inkább számítógépről (sőt: streaming-szolgáltatásról) hallgatna zenét, mintsem a sérülékeny, méregdrága lemezekkel bíbelődjön. A PC viszont úgy alapból pocsék hangminőséget produkál a beépített hangkártyájával (a hiper-szuper rádiómhoz képest feltétlenül), tehát jött a következő lépés: a számítógép USB-portjára köthető külső DAC (digitál-analóg jelátalakító) beszerzése. Mivel komolyabb összeget nem tudtam és - kezdésnek, "ismerkedésnek" pláne - nem is voltam hajlandó ráfordítani, így rengeteg netes vélemény és teszt elolvasása, illetve szakirányú fórumok tapasztalatai alapján egy "filléres" kínai készüléket szereztem be, az FXAUDIO nevű cég egyik régebbi, nagyon olcsó, de szép hangú modelljét (DAC X-6). Szintén netes információk, illetve fórumozók tapasztalatai alapján elvégeztem a javasolt átalakításokat rajta (analóg tápegység használata a gyárilag hozzá adott hitvány kapcsolóüzemű helyett; a jelútban található elektrolit kondenzátorok cseréje fóliakondenzátorokra, illetve a kimenetén található műveleti erősítő IC cseréje egy szebb hangú, precízebb típusra) - a kis készülék egyszerűen "megtáltosodott", öröm volt vele a zenehallgatás minden pillanata. Az időközben megszerzett ismereteim, tapasztalataim alapján később vettem egy jóval komolyabb, de szintén kínai típust (Road Rain Audio DA-10), most már - természetesen a szükséges átalakítások, "feljavítás" után - csak az utóbbit használom.

Mivel egy igényes, szép hangú HiFi-berendezés elengedhetetlen tartozékai a jó minőségű audiokábelek, illetve a zavarszűrős áramellátás biztosítása, így ezeket, ezek építőelemeit is beszereztem "kis pénzért" - szintén Kínából. Honnan máshonnan? Töredék áron megvehető ugyanaz, amit itthon az audio üzletek "vagyonokért" kínálnak. Nem minden típus vált be amit megvettem, de az értük kiadott csekély összeg feledteti az ilyen "mellé nyúlásokat". Az egyes készülékekre / készülékek alá természetesen kerültek rezgéscsillapító lábak is, csökkentve az akusztikai visszahatást.

Begyűjtöttem egy audiofil minőségű, nagyimpedanciás (600 ohmos) BeyerDynamic DT-990 Edition fejhallgatót is, és építettem hozzá egy - természetesen elektroncsöves, mi más? - fejhallgató erősítőt, így esténként feleségem zavarása nélkül tudok nagyobb hangerőn "zajongani". Időközben sajnos a Beyer fülest sikerült tönkretennem, de került helyette azóta több más típusú fejhallgató, illetve készült néhány újabb csöves (illetve már egy félvezetős is) fejhallgató erősítő. Szinte minden szabadidőmet zenehallgatással töltöm, de munka közben is szól mindig valami: a rádiótuner vagy például a Tidal streaming-szolgáltatás, esetleg a saját zenegyűjteményem a PC-ről. A legtöbbször hallgatott jazzfelvételek mellett komolyzenét, sőt néha már népzenét is hallgatok - csak szóljon szépen! :-)

Az eltelt szűk másfél évben teljesen rákattantam a készülékek tervezésére, építésére, így már több darab elektroncsöves, és legújabban már egy teljesen félvezetős erősítő is növeli itthon a rezsiszámlát. Az alábbi listában csak azok a készülékeim szerepelnek amelyeket jelenleg is hallgatok - a többi ment a szekrény tetejére porosodni.

Jelenleg használt HiFi-komponenseim:
Pioneer F-99X rádió tuner: 1985-ben gyártott legendás készülék, a rádiógyártás egyik - valaha volt - csúcsterméke. Ma sem sok szebb hangú tuner létezik nála. Bő 20 éve került hozzám javíthatatlan roncsként, akkoriban alkatrész és kapcsolási rajz hiányában nem sikerült megjavítani. Két évtizeden keresztül pakolgattam egyik szekrény tetejéről a másikra, de kidobni valahogy mindig sajnáltam. Végül sikerült rajzot és eredeti alkatrészeket szereznem hozzá, és ismét életre kelteni. Azóta - kis túlzással - megváltoztatta az életemet: reggeltől estig szól mellettem a csöves erősítőmmel - és újra tudom élvezni a zenehallgatást. (1985-ben a HiFi Magazin is tesztelte - ez a kis képre kattintva olvasható. Ez a készülék lett az etalonjuk, minden mást ehhez hasonlítottak.)

ROD RAIN AUDIO DA-10 DAC: A csöves gépek folyamatos fejlesztésével eljutottam arra a hangminőségi szintre, hogy immár az előző, "feltuningolt" kis DAC lett a hangminőség korlátja, így eljött az idő egy komolyabb példány beszerzésére. Szintén Kínából, szintén "kis pénzért", de egy-két szinttel fentebbről. Csodaszép a hangja, és ez már korlátok nélkül megbírkózik minden zenei fájlformátummal. De ez sem maradhatott gyári állapotában, a tápegységét alapos "feljavításnak" vetettem alá, illetve kerültek bele spéci nagy áramú OPA IC-k is. Érdemes volt vele bíbelődni, még szebben szól így! :-)

MONITOR AUDIO BRONZE 100 hangdobozpár: Idővel került egy pár komolyabb, középkategóriás hangszóró is a házhoz a 25 éves angol KEF Coda 7 "kisdobozok" helyett. Nagyon szép mélyhang-átvitelű, "teres" hangzású hangdobozok 20 cm átmérőjű alumínium membrános mélysugárzóval, aranyozott dóm magassugárzóval. Ez a hangdobozpár "főnyeremény", "best buy", sokkal szebb hangzású, mint azt az ára alapján gondolná az ember. Sajnos - a mai hangszórók többségéhez hasonlóan - meglehetősen alacsony az érzékenysége, így kevéssé vált a 2 x 2 W-os csöves erősítőm teljesítménye. Sebaj, így legalább építhettem egy nagyobbat!
6L6GC SE elektroncsöves végfokozat: Mint az előbb írtam, a hangdobozpár komolyabbra cserélése után "kénytelen voltam" egy nagyobb teljesítményű, immár 2 x 5 W-os (!!!) erősítőt építeni. Ez is SE (Single ended) felépítésű mint az elődje, csak komolyabb tápegységgel, nagyobb teljesítményű végcsövekkel, és kiforrottabb kapcsolástechnikával épült. Picit más tónusban zenél mint a "kistestvére", de ennek is csodálatos a hangja az új hangdobozokkal, és immár a hangerő is bőven elégséges számomra.

Massdrop - Sennheiser HD-6XX audiofil fejhallgató: Miután kedvenc Beyerdynamic DT-990 fülesemet egy rossz mozdulattal sikerült kivégeznem, kénytelen voltam valami másik "értelmes", jó hangú szerkezet után nézni. A kitűnő hangminőségű, mégis nagyon jó ár-érték arányú, kizárólag az USA-beli Massdrop webshop által árusított, de Sennheiser gyártmányú HD-6XX fejhallgatóra esett a választásom: 300 ohmos impedanciájával ez is nagyon jól illeszkedik az elektroncsöves erősítőkhöz, és komoly hangminőségbeli előre lépést jelent a kipurcant Beyerhez képest. Ugyan számomra a hangszórós zenehallgatás az igazi, de esténként ezzel feleségem zavarása nélkül tudok - akár nagyobb hangerőn is - "zajongani". Félelmetesen valósághű a megszólalása.
E88CC elektroncsöves fejhallgató erősítő: a 60-as évekbeli legendás japán Wada-Shigeru előerősítő kapcsolási rajzát dolgoztam át erősen úgy, hogy képes legyen egy nagy impedanciás (300 - 600 ohmos) fejhallgatót kellőképpen meghajtani. Nagyon jól sikerült, tökéletes párost alkotnak az új Sennheiser HD6XX fülesemmel. Került bele egy 4-állású relés bemenetválasztó áramkör is, így egy másik, korábbi problémámat is megoldotta egyúttal.
Sennheiser HD-480 fejhallgató: "Ő" több mint 25 éve van nálam, de már akkoriban is egy öreg szerkezet volt (jelenleg már betöltötte a 40. életévét). Kis impedanciájú lévén (70 ohmos) nem nagyon passzol a csöves erősítőimhez, viszont elég szépen szól az alábbi félvezetőssel. Mivel állapota már elég viseltes volt, így kapott új fülpárnákat, illetve "rendes", sodrott OFC-kábelezést is. Jelenleg műbőr párna van rajta, azzal nagyon jó lett a basszusa. Ritkán hallgatom (mert ugye van sokkal jobb is itthon...) de azért néha felteszem.
Félvezetős fejhallgató erősítő: Még a Beyer DT-990 füleshez építettem meg annak a Beyerdynamic A1 fejhallgató-erősítőnek egy picit átdolgozott változatát, amit 30 éve a német mérnőkök éppen ezekhez a 600 ohmos fejhallgatóikhoz terveztek. Sajnos az a fülesem már nem működik, de pici átalakítás után már tökéletesen hajtja az előbbi, kis impedanciás (70 ohmos) Sennheiser HD-480 fejhallgatót.
Philips N6330 fejhallgató: egy kedves, távoli ismerősömtől kaptam ajándékba - ő már régóta nem használta semmire sem, mert messze komolyabb fülesei vannak ennél. Ezt a nagy impedanciás (600 ohmos) fejhallgatót az AKG-vel kooperálva készítette a Philips, úgy 30-40 évvel ezelőtt. A maga idejében egészen komoly darab volt, a mai olcsó fejhallgatókat simán "lekörözi" még most is, ráadásul kitűnően illeszthető a csöves erősítőkhöz. Én egy kínai csöves gépet illesztettem hozzá, lásd alább. Nyugodt, kellemes hangja van, órákon keresztül hallgatható különösebb fáradság nélkül, viszont a térhatása lehetne jobb is, és a legfinomabb részleteket nem mindig adja vissza kellő pontossággal. Öreg szerkezet, na - kissé eljárt felette az idő!
LITTLE DOT MK2 elektroncsöves fejhallgató erősítő: ez a közismert Morgan-Jones féle kapcsolás alapján készült gyári kínai erősítő. Színvonalas kivitelezésű, mégis olcsó készülék, melyben a leginkább kritikus alkatrészeket (csatoló kondenzátorokat és elektroncsöveket) márkásra cserélve meglepően szép, egységes hangzást biztosít. Jelenleg a 600 ohmos Philips fejhallgatómhoz használom, jó párost alkotnak együtt. A nagy Sennheiserhez viszont az én - Wada-Shigeru kapcsolástechnikájú - megoldásom lényegesen kifinomultabb, részletezőbb hangzást biztosít.
Paul Pang V2 USB-kártya: természetesen a zenét szolgáltató asztali számítógépem sem maradhatott érintetlenül, az alaplapi USB-kimenetek helyett ezt, a külső analóg tápról (egy STUDER 900 tápegységről) táplált, precíziós kavarcoszcillátort használó kiegészítő kártyát használom adattovábbításra. Meglepően sokat jelent a fázishibától (úgynevezett "jitter"-től) megszabadított digitális jelfolyam a végső hangzásban.
NORDOST ODIN 2 USB-kábel (pontosabban a kínai klónja): egy igazán jó minőségű elemekből összeállított HiFi-láncnak elengedhetetlen kelléke a megfelelő minőségű kábelezés. Ez az ezüstözött OFC-réz alapanyagú kábel köti össze az asztali számítógép USB-portját a DAC digitális bemenetével. Bizony észrevehetően szebben szól vele a zene, mint a szokvány "nyomtatókábelekkel" - pedig csak digitális jeleket továbbít!

PAWALLE TP-80 tápszűrő - teljesen átépítve: a napjaink kapcsolóüzemű tápjaitól "össze szemetelt" 230V-os tápfeszültséget tisztítja meg a nagyfrekvenciás váltóáramú, illetve az egyenáramú komponensektől, melyek erősen rontják az igényes HiFi-berendezés hangminőségét. Az eredeti kínai egység viszonylag egyszerű belét "természetesen" lecseréltem egy sokkal hatékonyabb, saját megoldásúra. A készülék hasznos külön szolgáltatása: méri a hálózati feszültség értékét, a fázistényezőt, illetve a berendezésem pillanatnyi fogyasztását is: minden pillanatban emlékeztet rá, hogy az elektroncsöves HiFi nem a rezsicsökkentésről szól...

STUDER 900 lineáris tápegységek: A jó minőségű HiFi-berendezések hangzását drasztikusan képesek elrontani a táplálásukra használt, manapság "divatos" kapcsolóüzemű tápegységek. Én a helyettesítésükre több darab lineáris, STUDER 900 - kapcsolású tápegységet használok: ilyenekről megy nálam a számítógépbe helyezett Paul Pang V2 USB - kártyám, illetve a kábelmodem és a router is. Jól észrevehető a hangzás javulása. Ezeknek sajnos hátrányuk is van: a többszörös áramfogyasztás és a melegedés. De hát valamit valamiért, ugye...

AT AUDIO és KRELL CRYO-156 hálózati tápkábelek: az igényes hangú HiFi berendezésnél feltétlenül szükséges hálózati zavarszűrő egységből ilyen árnyékolt tápkábelek szállítják a zavarmentesített tápáramot az erősítőkhöz, a DAC-hoz és a tunerhez, valamint a Paul Pang USB-kártya külső tápegységéhez. Ezek is nagy tisztaságú, oxigénmentes (OFC) réz vezetőket használnak és az árnyékoló harisnyájuk is ilyen anyagú. Az elektromos kontaktusok természetesen aranyozott kivitelűek - a jobb vezetőképesség érdekében. Brutális darabok, a legrövidebb, egyméteres darab is közel egy kg! :-)
AT AUDIO RCA-kábelek: OFC (nagy tisztaságú, oxigénmentes réz) anyagú összekötő kábelek - természetesen kiváló kontaktust biztosító aranyozott csatlakozókkal. Echte kínai termék, de kiviteli minősége elsőrangú, és az általuk biztosított hangzás is nagyon kiegyensúlyozott. Most cserélgetem éppen őket amerikai, CARDAS kábelekre - remélem, hogy ezekkel még tovább sikerül javítanom a rendszerem hangminőségét.
CARDAS RCA-kábelek: legújabb szerzeményeim. Ezek is OFC (nagy tisztaságú, oxigénmentes réz) anyagú összekötő kábelek kiváló kontaktust biztosító aranyozott csatlakozókkal. Talán egy picit "teresebb" a hangzásuk mint az előbbi kínai kábeleké. Ami viszont kétségtelen, hogy a - szerszám nélkül, kézzel - megszorítható csatlakozóik jobbak ez előbbinél. Vastag, nehezen hajlítható vezetékek, tehát praktikusnak viszont nem igazán nevezhetők - szerencsére csak egyszer kell beszerelni, elrendezni őket.

AT AUDIO hangszórókábelek: vastag, sodrott OFC rézkábelek spirális huzalokkal, ferrit zavarszűrőkkel és aranyozott csatlakozókkal. Nincs semmi különös technikai furfang benne, de a kipróbált többféle hangszórókábel közül nekem leginkább ez vált be, ez passzol legjobban a HiFi-rendszerem karakteréhez - vagy az én ízlésemhez. Az új, Monitor Audio hangdobozokat már kettős kábelezéssel (külön kábel vezet az erősítő kimenetéről a mélyközép-sugárzóhoz, illetve a magashangszóróhoz) használom, tovább javítva a hangzásukat.

Hálózati eszközök: mivel a legfontosabb műsorforrásom a koaxkábeles interneten keresztül érkező streaming-szolgáltatás (Tidal, Spotify), így az itthoni hálózati eszközeimet is "rendbe kellett szednem". Közöttük mindenütt audio-célra gyártott, kétszeresen árnyékolt CAT8 LAN-kábeleket használok, és a hálózati eszközeimet (kábelmodem, router, switch) is analóg, lineáris tápegységekkel látom el árammal, így biztosítva a legjobb zavarmentességet. A földhurok-mentes galvanikus leválasztást egy iFI LAN iSilencer eszközzel oldottam meg.

EL84 SE elektroncsöves végerősítő, és építésének folyamata képekben:

Kiindulási alapja a legegyszerűbb standard "alapkapcsolás" volt, csatornánként mindössze egy bemeneti triódát (egy ipari minőségű E88CC egyik felét) és egy EL84 típusú teljesítmény-pentódát tartalmaz (tehát a komplett sztereó végfok mindössze 3 elektroncsőből áll), ez utóbbi hajtja a filléres, de egészen jó minőségű kínai kimenő transzformátorokon keresztül a hangszórókat. Pár módosítást, kapcsolástechnikai trükköt azért bevetettem a torzítás minimalizálása és a jobb hangminőség érdekében. Az egész erősítő FET-tel stabilizált anódfeszültségről üzemel, és a csövek fűtését is egyenárammal oldottam meg. Nagyon enyhe, mindössze 9 dB-es átfogó negatív visszacsatolást alkalmaztam. A bemenetén, a két állású bemenetválasztó kapcsoló után egy japán ALPS gyártmányú potenciométer szabályozza a hangerőt. A jel útjában mindössze egyetlen csatolókondenzátor található, egy polipropilén dielektrikumú német WIMA MKP típus. Az alkalmazott elektroncsövek 30-40 éves használt példányok (ezekből őrzök itthon egy egész fióknyi mennyiséget), melyeket gondos, műszeres válogatás után építettem be a készülékbe. Ki- és bemeneti csatlakozói aranyozott kivitelűek. Kapott egy nagyon igényes, CNC-megmunkált alumínium dobozt. Elég "pofás" darab lett - és gyönyörűen szól! Teljesítménye mindössze 2 x 2 W, de ez - kis kompromisszumal - éppen elegendő (volt) a 6 m2-es dolgozószobámban az igen érzékeny, KEF Coda 7 hangdobozaimmal. Az új, érzéketlenebb hangszóróimhoz már sajnos kevéske a teljesítménye, így jelenleg már csak a használaton kívüli gépeim gyűjteményét gyarapítja a szekrény tetején...

Elektroncsöves előerősítő / fejhallgató-erősítő I. :

Az előbbi picurka végfokozat csekély bemeneti érzékenysége indokolta egy kb. 10x erősítéssel rendelkező előerősítő alkalmazását, melyet egyúttal alkalmassá tettem nagy ohmos fejhallgatóval való használatra is. Több változat készült, mire megtaláltam a végleges kialakítását. Csatornánként mindössze 3 db triódából áll, kapcsolástechnikailag leginkább az amerikai ARC SP6 előerősítőjének vonalszintű fokozatára hasonlít, bár teljesen más típusú csövekkel és alkatrész-értékekkel: az eltérő értékű kívánt erősítés és kimenő impedancia (fejhallgató közvetlen meghajtásának lehetősége) miatt kellett átterveznem az eredeti megoldást. Két egyszerű triódás feszültségerősítő fokozatot követ egy nagy árammal működő katódkövető - az egész egységet negatív visszacsatolás fogja át. Az adott csőtípussal elérhető katódáram az alkalmazható fejhallgatók körét kizárólag a nagyimpedanciás típusokra korlátozza, ezért is szereztem be hozzá a Beyerdynamic DT-990 Edition 600 ohmos változatát. Ennél a készüléknél - a végfokozattal ellentétben - nem csak a csövek anódfeszültségét, hanem a fűtést is stabilizáltam: így csökkenthető a zajszint a lehető legkisebbre. Mivel az új végfok már nem indokolja a használatát, illetve időközben több darab dedikált fejhallgató-erősítőt is építettem, így már "ő" is a szekrény tetején pihen...
6L6GC SE elektroncsöves végerősítő:

Az új, immár nagyobb teljesítményű (kőkemény 2 x 5 wattos) végfokozatom. Fentebb írtam hogy a kis, 6 nm-es szobácskámban a hangfalcsere óta (Monitor Audio Bronze 100 pár lett a gyönyörű hangú, de picit mélyhiányos, öregecske KEF CODA 7-ek helyett) kevéske lett a meglévő, saját tervezésű EL84SE végfok mindössze 2 x 2 W teljesítménye. Pár hónapja álmodtam egy merészet, és elkezdtem tervezni egy újabb, nagyobb, csatornánként kb. 5 W teljesítményű elektroncsöves végfokot.

Hosszas utánajárás után "kiagyaltam" hogy vásárolok Aliexpresszről egy nem különösebben szép hangú, viszont nagyon igényes kivitelű (rozsdamentes acél vázszerkezet, vákuumimpregnált kimenő transzformátorok stb.) 350 dolláros komplett kínai csöves végfokozatot, és ennek teljes szétbontásával (csak a rozsdamentes acél kaszni, a trafók és az aranyozott csatlakozók maradnak meg belőle) építek egy saját konstrukciójú 6L6GC SE-t. Megrendeltem a kínai végfokot, és két hónap szállítási idő után végre ideért. (Ez gyári állapotában EL34 SE kapcsolástechnikájú, vákuumcsöves egyenirányítással és egyszerű fojtótekercses tápszűréssel. Ultralineár kapcsolás, de átfogó visszacsatolás nélkül - rendkívül hitvány kínai elektroncsövekkel szerelve.) Két órát hallgattam (sokkal vacakabb hangja volt, mint amihez itthon szokva vagyok), majd lebontottam "csupasz vasig", és két, igen aktív hétvége után összeállt, megszólalt a teljesen megújult gép.

Az én megoldásom egy ECC83 kettős-triódából épített úgynevezett SRPP feszültség-erősítő fokozatból, és a - csatornánként - mindössze egyetlen, J.J. gyártmányú 6L6GC sugártetródából áll. Így kb. 5 W lett a kimenő teljesítmény. Szokásom szerint teljesen félvezetős, FET-tel stabilizált anódtápegységet és az előfok csöveinél stabilizált egyenáramű fűtést alkalmaztam. Több kísérlet, meghallgatás után végülis ultralineár kapcsolásban használom a kimenő transzformátorokat. ALPS hangerőszabályozó potenciométert, AT AUDIO belső kébelezést, Nichikon MUSE katódkondenzátorokat, német (Mundorf EVO OIL típusú) polipropilén csatoló kondenzátort alkalmaztam - tehát mindenből a "legjobbat", amit még meg tudtam fizetni persze. Enyhe (mindössze 10 dB-es) átfogó negatív visszacsatolást alkalmaztam a kimenő trafó szekunderéről a bemeneti fokozat katódjára - növelve az erősítő sávszélességét, illetve jelentősen csökkentve a torzításokat is. Teljesen elégedett vagyok a kapott hangzással és teljesítménnyel. A készülék kellően érzékeny ahhoz, hogy előerősítő nélkül lehessen használni.

Félvezetős fejhallgató erősítő:

Pusztán kíváncsiságból építettem meg a gyári Beyerdynamic A1 fejhallgató erősítő kapcsolásának egy kissé módosított változatát - kíváncsi voltam, hogy a német mérnökök 30 évvel ezelőtt mit tudtak kihozni ebből a 600 ohmos, elég "nehéz természetű" fejhallgatóból (Beyerdynamic DT-990 Edition).

A módosítás viszont egy kínai mérnök ötlete, és ehhez a módosított kivitelhez az Aliexpressen lehet venni üres nyomtatott áramköri lapot (de komplett készülék formájában is árulják ezt, persze filléres kínai alkatrészekből elkészítve - kérdéses végeredménnyel). Az ötlet lényege az, hogy a kimenő fokozat végtranzisztorait megduplázva az eredetinél jóval nagyobb kimenő áramot lehet kivenni a kapcsolásból úgy, hogy teljes kivezérlés esetén is fennmarad a tiszta A-osztályú, "állandó áramú" működés, ami nagyon jó hatással van a kapott hangminőségre.

Természetesen én nagyon igényes, válogatott alkatrészeket (Nichikon MUSE Audio elektrolit kondenzátorok, japán ALPS potméter, amerikai ORACLE II hibrid műveleti erősítők, stb.) használtam fel a panel elkészítéséhez, és Aliexpress-ről rendeltem hozzá egy nagyon szép, CNC-megmunkált aludobozt. A kis erősítő nem okozott csalódást, talán még szebben szólt vele a DT-990 fejhallgatóm, mint az elektroncsöves megoldásaimmal, ráadásul jóval nagyobb hangerőre is képes volt ezzel - ezek szerint mégsem csak elektroncsővel lehet igényes HiFi-t építeni...

Sajnos az a fejhallgatóm az én ügyetlenségem miatt (elbotlottam a földre lelógó, hosszú vezetékében és lerántottam az asztalról) időközben elpusztult, így ezt az erősítőt jelenleg a kis impedanciás (70 ohmos) ősrégi Sennheiser HD-480 fülessel használom, mert - a csöves gépekkel ellentétben - ez még azt is képes szépen meghajtani.

Elektroncsöves fejhallgató-erősítő II. :

Időközben a tönkrement Beyer füles pótlására vásároltam egy még komolyabb Massdrop-Sennheiser HD6XX típusút, és úgy gondoltam, hogy ehhez "természetesen" egy újabb fejhallgató-erősítő dukál. :-)

Egy hatvanas évekbeli japán kapcsolást, a Wada-Shigeru vonalszintű előerősítő kapcsolási rajzát választottam kiindulási alapnak (mert ehhez lehet vásárolni Kínából fillérekért űres, kimaratott NYÁK-lapot), és más elektroncsövek, más értékű alkatrészek felhasználásával terveztem belőle egy meglehetősen erőteljes fejhallgató-erősítőt. A tervezési munkákat számítógépes program segítségével végeztem, majd az ez alapján megépített "deszkamodellen" végzett mérések és meghallgatási tesztek alapján alakítottam ki a végleges konstrukciót. Csatornánként külön-külön rendelkezik FET-tel stabilizált nagyfeszültségű tápegységekkel, és a csövek fűtését is stabilizált egyenáramról végzem.

Természetesen itt is csak nagyon jó minőségű alkatrészeket építettem be, és az - immár készre szerelt - panel egy igényes alumínium dobozba került beszerelésre. Hogy a szerkezet még sokoldalúbb legyen, egy aranytűs OMRON relékkel működő 4-állású bemenetválasztót is a dobozba építettem 4 pár bemeneti, és egy pár kimeneti RCA aljzattal. Ez utóbbihoz csatlakoztatható a hangszórókat hajtó szintén elektroncsöves végfokozat. Kezelése így sokkal kényelmesebb mint az eddig használt megoldásom.

DAC-buherálás:

A kínaiak néha meglepően jól megépített, szokatlanul igényes készülékeket is árusítanak egészen alacsony áron: a ROD RAIN Audio cég DA-10 DAC-ja (a számítógépről való zenelejátszáshoz szükséges digitális-analóg jelátalakító) például ilyen: lineáris (toroid-transzformátoros) tápegységgel rendelkezik 8 egymástól független analóg feszültségstabilizátor IC-vel, a D/A átalakítást az egyik legismertebb ESS Sabre (ES9038Q2M) chipek végzik benne. Nagy pontosságú, termosztátos kvarcoszcillátor biztosítja a jitter-mentes órajelet. Az OPA1612 típusú műveleti erősítői gyári állapotában is kellemes hangzást biztosítanak, ráadául könnyedén cserélhetők még jobbra (foglalatban vannak). A kimenetén az analóg jeleket német (Mundorf M-Cap) kicsatoló kondenzátorokkal vezetik az aranyozott RCA csatlakozókra - mindezt szállítással együtt is mindössze 80 ezer forint körüli áron.

A tápegységében pár kondenzátort márkásabbra cserélve, néhány utólagos, polipropilén zavarszűrő kondenzátor beépítésével; és a kimeneti áramkörök foglalataiba diszkrét elemekből épített, A-osztályú működésű OPA-áramköröket szerelve a hangja még tovább finomodott - és még így is csak 100 ezer forintba került mindenestől. Szerintem nagyon megérte vele foglalkozni!

A komplett Hi-Fi-láncom:

Egy mindössze 6 m2-es, ráadásul zenehallgatás szempontjából nagyon kedvezőtlen alakú (3,90 x 1,60 m) szobácska a munkahelyem (már közel 14 éve távmunkában dolgozom - otthonról), ennek belső felében foglal helyet a HiFi-berendezésem is - az íróasztalon. A hely adottságai miatt "közeltéri" zenehallgatásra rendezkedtem be: a hangdobozok bázistávolsága mindössze 120 cm, a zenehallgatás síkja mintegy 80 - 90 cm-re van a hangszórók előlapjától, így a hátam mögött kb. fél méternyi szabad tér marad. Nagyon kellemes, egész nap hallgatható, sohasem fárasztó hangzást sikerült "összehoznom" a fent részletezett cuccokból. Ide bőven elégséges a kis végfokozatok csekély teljesítménye is.

A falak is kaptak magashang-elnyelő borítást a szükségesnek vélt felületeken, sajnos csodát tenni velük egy ennyire picurka "zeneszobában" persze nem lehet - de a "visszhangosságot" észrevehető mértékben csökkentették.

Többek véleménye szerint egy ekkora helyen inkább fejhallgatót kellene használnom, de nekem a zenehallgatás e módja nem jön be igazán: egyszerűen nem tudom órákon át elviselni magamon, pedig a néhai Beyer, illetve az új Sennheiser HD6XX is elég kényelmes viselet a néhány általam próbált típushoz képest - de rövidebb esti "hangoskodáshoz" persze tökéletes.

A komplett rendszer "fejlődési állapotai", érdekesebb részletei az alábbi képeken láthatóak: